Stavangerben

Szilveszter

A karácsonyi ünnepekre hazautaztunk, de nemsokkal szilveszer előtt már ismét Stavangerben voltunk, és vártuk a vendégeinket.

Kingával és Fabioval néhány igazán emlékezetes napot töltöttünk együtt. Köszönjük! :-)

A fotó a szilveszteri tüzijátékot követően készült, amelyet a szomszéd hegyről csodáltunk meg. Sajnos azok a fotók nem lettek olyan sikeresek, de fantasztikus látványt nyújtott a város egét beborító, számos tüzijáték. Nekem a kedvencem.

Újra frissül az oldal

Sok-sok hónap elmaradás után most újra felveszem a fonalat és mesélgetek az itteni eseményekről.

The Tall Ships Race

Amikor Norvégiába költöztem, akkor arra gondoltam, hogy én soha nem terveztem, hogy Magyarországról elköltözzek, de ha egyszer az élet úgy hozza, akkor tengerpart mellé szeretnék menni, mert akkor az tud valamivel többet adni, mint az otthonhoz való kötödés. Hogy öszinte legyek, én ezt déli irányba gondoltam, északra, a hidegbe soha.

De az igazsághoz  hozzátartozik, hogy legyen az dél vagy észak, a tenger valóban tud valami többlet élményt nyújtani.

Èn eddig életemben csak fotókon, meg az Onedin család klasszikus filmsorozatában láttam hatalmas vitorlás hajókat. Ok, a Balatonon is vannak, de azok a nagyokhoz képest ebihalak. Ezek a gyönyörü, sok árbócosak valami hihetetlen méltóságot, kecsességet sugároznak, és az idõk végezetéig el tudnám õket nézegetni.

Gondolhatjátok az örömömet, amikor meghallottam, hogy Stavanger minden 4. évben állomása egy nemzetközi vitorlás versenynek, amely résztvevõi ezek a hatalmas hajók.

Ez a verseny Irországból indul, Skócián át, és Norvégia érintésével Svédorszagban ér célba. A verseny egyik célja a nemzetközi kapcsolatok építése, a másik pedig, hogy a fiatalokat megtanítsa a hajózás szeretetére és gyakorlatára. Ezért minden hajó legénységének 50%-át 15-25 év közötti fiataloknak kell kitennie. Ezeket a hatalmas, értékes hajókat nem is magánemberek, hanem külünbözö szervezetek szponzorálják, illete valamilyen nemzeti hajósszervezet birtokolja. Az egyes állomásokon 4 napig vannak a hajók, amikor hatalmas fesztiválok, ünnepi programok zajlanak. Ezek a nagy hajók beeveznek a belvárosi kikötökbe, és ott fel lehet rájuk menni, nézelõdni, fotózni. Mi mind a 4 nap - mondanom sem kell - lent voltunk, nézegettük a hajókat, hallgattuk a fantasztikus koncerteket, meg megkóstóltuk a jávorszarvas hamburgert. : ) Finom volt. Érdekes volt, hogy nem ketchupot tesznek bele, hanem ribizlis tejfölt, ami nem édes, hanem kellemesen savanyú.

A fõ programok természetesen az elsõ és az utolsó napon zajlottak. Akkor az egyik különszàm volt a norvég hajó legénysége, akik az árbócokra felmászva adtak elõ különbözö matrócnótakat. Nagyon stílusosan érdes hangjuk volt és nem mindig énekeltek tisztán. : ))

Szombati program volt a búcsúest, és másnap déltõl ezek a hatalmas hajók elkezdtek kihajózni az öbölböl, hogy együtt menjenek a következö rajtvonalig és folytassák a versenyt. A sok helyi kis vitorlas, meg hajós mind körülöttük nyüzsgött, hatalmas hajós élet volt az egész fjordban.

Mi kibicikliztünk ahhoz a világítótoronyhoz amely elõtt elvonultak, és ott vártuk õket. Az idõ kicsit borús volt, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Az alábbi linken meg lehet nézni azt a tv-s riportot, ami felülröl kamerázta a vonuló hajókat. Csodaszépek voltak. http://www.aftenbladet.no/tv/?id=5667

Ahogy elintegettük öket mindenki hazament. Aztán este hallottuk a hirekbe, hogy az összes hajó ott vesztegelt a fjord kijáratánal egy egész napon keresztül, mert nem volt elég szél a továbbvitorlázáshoz. Nagyon csábító volt a kísértés még egyszer kiautózni és megnézni öket, de végül sikerült ellenállnunk.  : )

Lakodalom

2010-ben összeházasodtunk, 2011-ben pedig sikerült megszervezni, hogy norvég férjem rokonsága Magyarországra jöjjön és közösen ünnepeljük meg a házasságkötésünket.

Nagy volt a szervezés és persze az izgalom, de szerencsére minden összeállt a végére, és jól sikerült a nagy nap. Mivel a házasságkötési ceremónia már tavaly megvolt, ezért most egy hálaadó misét tartottunk, melynek a helyszíne a meseszép pécsi Székesegyház volt. A bevonuló és kivonuló zenénket egy kedves angol barátunk szerezte és adta elõ az orgonán. A mise során pedig egykori zenekarom, a Pécsi Vonósok kamara

változata játszott nekünk.

Azt követõen pedig a vendégsereg levonult konvojban Orfüre az étterembe. A csapatot a mi kis barna, lakodalmi díszítésü trabink vezette. Férjem nagy álma volt, hogy egy ilyen szoci csodát kipróbáljon, hát most valóra vált.

Fantasztikus élmény volt egy asztalnál ülni mindazokkal, akik olyan fontosak és kedvesek számunkra. A családdal és a barátokkal.

Rendhagyóan a mi lakodalmunk norvég és magyar hagyományokat ötvözött. Az ételek és a díszítés magyar jellemzõk voltak, az ünnepi beszédek pedig norvégok. Az ifjú pár mondott egy-egy beszédet, a férjem legjobb barátja, ill tanuja, valamint két jó barátunk. Nálunk nem szokás beszédet mondani, hogy ne nyomja le az este hangulatát, de a mi esetünkben ez tette igazán személyessé, meghitté, vidámmá a vacsorát követõ perceket.

Jon lányterstvérei egy különleges vetítéssel készültek a számunkra, ahol képekben kicsit bemutatták a családjukat és férjemet a családomnak. Majd 4 nyelven (norvég, angol, német és magyar) tartottak egy rövid, de annál viccesebb beszédet. Minden esetben a norvég és az angol egy-egy szép, összetett mondat volt, a magyar pedig két szó, hogy könnyebben megbírkózzanak a szöveggel. Mondanom sem kell, hogy mindenki a magyar summázatot várta, ami szinte majdnem helyes magyar kiejtéssel, valamilyen humoros formában a végén befutott.

A mennyasszonyi torta elõtt kipróbáltuk a kívánságlámpásokat, amelyek izgalmas epizódot jelentettek az esti sötétségben. A mi lámpásunk nagy szív formájú volt, a többieké meg hagyományos búra jelleg. A speciális fotón csak a piros színe látszik, de így is nagyon látványos.

Aztán jó magyar hagyományoknak megfelelõen kezdõdõtt a tánc és a mulatozás, amihez a norvég rokonok is örömmel csatlakoztak.

Oslói tragédia

Bizonyára mindannyian hallottatok a megrázó oslói eseményekről. Sokan kerestek meg hogy vagyunk, hogy éljük meg, ezért gondoltam, hogy néhány sorban én is, itt is megemlékezek.

Döbbenettel és megrázkódással éljük át ezeket a napokat. A hírek folyamatosan közvetítik az eseményeket, illetve a nyomozás eredményeit. Felfoghatatlan, hogy ez történhetett ebben a békés országban.
A norvégok együtt gyászolnak, tegnap minden városban megemlékezések zajlottak. Mi is kivonultunk a főtérre a több ezres tömeggel. Nagyon megrázó. A második világháború óta nem volt ilyen tömeges gyász. Szerencsére mi személyesen nem ismertünk senkit az elhunytak közül. Így is úgy érezzük, hogy mélyen érintettek vagyunk a tragédiában. Sokat beszélgetünk ismerősökkel, egymás között az eseményekről, remélve, hogy idővel sikerül feldolgoznunk a történteket.

Híres neves paprikás krumpli

A múlt héten megkértek, hogy én készítsek valami ebédet a két kiscsoport számára. Ha lehet, akkor valami magyaros ételt.

Rögtön latolgatni kezdtem a babgulyás, a csülökpörkölt és a halászlé esélyeit. Hmmm... talán mégsem 2-3 éves gyerekeknek való.

Így esett a választásom a paprikás krumplira, amiben a virslit és a krumplit mindenki szereti. A norvégoknak is van egy hasonló kajájuk, ami nem ennyire fűszeres, de ezek az alaphozzávalók. Gondoltam megbolondítom egy kis magyaros paprikával.

Otthonról hoztam igazi szegedi piros paprikát, és abból készült az étek 30 főre.... Hát igen. Én már főztem paprikás krumplit 4 és 8 főnek, de azért elég nehéz volt az arányokat 30-ra belőni. Az íze kedvéért tettem bele egy kis pepperonit, mert a jó kis hazai kolbit itt nem sikerült beszerezni, meg a változatos étrend nevében még megbolondítottam egy-két zöldséggel.

Kritikus szemmel azt mondom, hogy jól sikerült, de a krumpli lehetett volna még jobban szétfőtt, hogy olyan szétolvadó legyen. A gyerekek a pepperonit természetesen nem kérték, de a többi ízlett nekik. A lényeg, hogy az íze az otthonira emlékeztetett. Azóta kedvencem a 1,5 éves N, aki aznap 3 és fél tányérral belapátolt a jó kis magyar paprikás krumplimból. : )))

Titkos barát

A norvégoknak van egy olyan közösség építő játékuk, amit "Titkos barátnak"  (TB) hívnak. Egy kalapból kihúzzák a munkatársak egymás nevét és akit húztak, annak lettek a titkos barátai. Innentől kezdve az a feladat, hogy úgy kell a barátunkkal figyelmesebbnek, kedvesebbnek lenni, hogy ne tudja meg, hogy én vagyok a TB-je.

Ezt csak úgy lehet megoldani, ha mindenkivel, de legalább egy néhány emberrel kedves vagy. Ilyenkor tanakodni kezdenek, hogy kinek vagy a barátja, és akkor te megint mással vagy nagyon kedves, figyelmes. Meg titokban a TB-d polcára csempészel egy szelet csokit, vagy valami kedves üzenetet.

Szóval a mi ovinkban is ez a legnagyobb játék, és havonta húzunk új neveket. Az a jó, amikor keresztbe kasul mindenki figyelmes, meg kedves a másikkal, és akkor te is tanakodni kezdesz, hogy ki lehet az igazi, mellette meg nagyon jól esik, hogy rengeteg poénkodás, viccelődés megy a munkatársak között. Ja, a végén természetesen ki kell találni, hogy ki húzta a te nevedet. Az a legügyesebb, akire a legtöbben gyanakodnak.

Farsang

Kicsit elmaradtam az oldal frissítésével, de legalább most van több esemény, amit elmesélhetek. : )

Szóval februárban rengeteg gyönyörű hóeséses téli napunk volt, a gyerekekkel ilyenkor mindig kint voltunk, és szánkóztunk, meg a hóban hancúroztunk.

Idő közben felfedeztem, hogy az ovinknak van honlapja, úgyhogy linkként becsatolom az elérhetőségét, és megnézhetitek a képeket rólunk. Mondjuk leginkább a gyerekekről készültek, de illusztrációnak megteszi.

http://www.minbarnehage.no/minbarnehage/k-sunde/pilot.nsf/vArt?Opennavigator&u=Hvitveis

Ha rákattintotok a képekre, akkor a képnézegető programban végignézhetitek a fotókat. Neste bilde - következő kép, Les mer - további info

Itt láthatjátok, hogy nem csak maszkokat készítettünk a jelmezbálra, hanem mi is beöltöztünk.

Norvégiában már a Karib tenger kalózai film előtt nagy sikere volt egy színházi gyerekprodukciónak, ami szintén egy kalózról szól, Kaptein Sabeltan címmel. Aztán film, meg minden lett itt is belőle. A lényeg, hogy a gyerekek rajonganak érte, és a mi jelmezbálunkon is sokan a film szereplőinek öltöztek be. Természetesen itt sem öltözik senki vikingnek, ahogy a magyar gyerekek sem pusztai betyárnak sajnos, mert kíváncsi lettem volna egy igazi viking harcosra.

Én ezúton kérek minden magyar hölgytől elnézést, mert Miss Ungarn 2011-nek öltöztem. : ) Természetesen nagy sikerrel. A jelmezem a mellékelt képen látható.

A bálon volt rengeteg cowboy, hercegnő, állatfigura meg troll. Na ez utóbbi legalább a  helyi látványosságok közül volt. Sajnos a honlapon csak a mi csoportunkról készültek képek, ezért minden ötletes jelmez nem látható. De a gyerkőcök tündériek voltak.

Álmok

Az álmokkal kapcsolatosan van egy saját és egy ismerõssel történt történetem.

A saját:

Egyik nap az egész ovinak tüzvédelmi oktatásra kellett mennie. Ok, csak a felnõttekenek. : )  A lényeg, hogy valószínüleg túl sok videót meg fényképet mutattak nekem a 7-8 perc alatt menthetetlenül elterjedõ tüzrõl ezekben a faházakban, vagy a saját kezüleg eloltott tüzvédelmik gyakorlat tette, de aznap este felriadtam álmomból. Felültem, és a férjemet felráztam egy teljes pánik rohamban, hangosan kapkodva a levegõ után, hogy tüz van nálunk, menekülni kell. Ö nagyon megilyedt, de mivel nem érzékelt semmit a tüzbõl, rájött, hogy valószíszüleg csak rosszat álmodtam. Még most is emlékszem, hogy mennyire nem kaptam levegõt a pánikrohamomban. Borzasztó volt. Hosszasan kellett nyugtatgatnia, mire újra elaludtam. Hihetetlenül valós álom volt.

A kölcsönzött:

A következményeket tekintve sokkal rosszabb, mint az enyém. : )

Szóval  a házaspár férfi szerplõje azt álmodta, hogy ahogy ott békésen fekszenek az ágyban és alszanak a feleségével, õ észrevette, hogy a szemközti szobafal elkezdett rájukdölni. Mire elkapta a felesége kezét, és csak annyit mondott: Ne kérdezz semmit, csak gyere! Ezután egy óriási rántással mindketten kirepültek az ágyból a földre. Gondolhatjátok a meglepõdést, mind a feleség, mind a férj részérõl, amikor kiderült, hogy nincs is vészhelyzet. Mondanom sem kell, hogy ezen a történeten könnyesre nevettem magam. : ))))

Mirõl beszélnek a norvég nõk ebédszünetben?

Érdekes, hogy ebben is van különbség. Dehát mindenkit más témák kötnek le. Az oviban 21 nö és egy férfi dolgozik. Nos a srác nem mindig kapcsolódik be a témákba, de ez érthetô is. : )

Szemezgetésként a felmerülõ témákból, amik szerintem nem, vagy nem így hangzanának el Magyarországon:

Kolléganõm kapott ajándékba egy olyan harisnyát, ami magas DEN számú, gyönyörü csillogó fénnyel, miközben  belül valamilyen termo bélése van. - Ezekben a minuszokban mindenkinek felcsillant a szeme az infóra, és mindenki ilyet akart venni, de sajnos nem tudtuk még meg a beszerzési forrást.

A norvég anyukák nagyon szivesen dicsekedenek arról, hogy gyermekeik milyen önállóak, vagy vagányul, felnõttesen viselkednek. A történetek vége sokszor az, hogy lám az én fiam milyen új élettapasztalatra tett szert, amibõl még mi, felnõttek is tanulhatunk. Nálunk szerintem max. a gyerek tehetségével, meg a jó magaviseletével büszkélkednek. Vagy ez már változott?

Ha a férjekrõl van szó, akkor meg tipikusak azok a történetek, hogy a feleség milyen flottul elintéz mindent otthon, természetesen sokkal jobban, mint a férj. A férjek elöadják, hogy milyen önállóak, de valójában mindig szükségük van a feleségük segítségére. Szerintem a magyar nök arról dicsekednek, hogy a férjek milyen jó szervezõk, és milyen jól elintézik a családnak a problémákat a kapcsolataik, befolyásuk révén. Nem?

A mobilon keresztül letöltik a legdivatosabb ruhát, megmutogatják egymásnak, és egy héten belül legalább 3 kolléganõ viseli a ruhát, u.abban a színben. Szerintem a magyar nõkben van annyi versenyszellem, hogy nem akarnak u.úgy kinézni.

Pénteken az egyik kolléganõ behozta a rénszarvasszõr csizmáját. Most vette. Kb. 75.000 forintnak megfelelõ összegért. Nem bõr, hanem szõr! Úgy néz ki, mint egy hosszú szõrbe öltözött lábszár, csak ez belül is szõrös...  : ) Az a különlegessége, hogy fantasztikusan meleg nagy hóban és hidegben, a latyakot, vizet viszont nem  bírja. Csomóan felpróbálták, és amilyen vásárlásmániások, néhányan biztosan vesznek is ilyet. Hát nem tudom. Én elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, elsiratva a kedvenc olasz és spanyol cipõmárkáimat. Valószínüleg azokat nem tudom itt hordani. Esetleg nyáron.... : )

Huncut hó"l"esés

Mivel szép nagy mennyiségű hóval köszöntött be a tél karácsony előtt, ezért számos havas játékot is játszottunk az óvodában. Így a kültéri játékok ötleteit ezekkel is kiegészítem.

1. Klasszikus szánkózás

Ez a norvég oviban azzal egészül ki, hogy nem a felnőttek húzzák a gyerekeket fel a dombra, hanem ők húzzák egymást. Mivel mi az ovi melletti lankás kis utcában szánkóztunk, ezért olyan versenyt hirdettünk, hogy ki tud tovább elcsúszni a szánkójával. Az utca végébe pedig szivacsfalat húztunk, hogy ne a merőleges utca kocsiforgalmába csapódjanak a versenyzők, de az ilyen "becsapódások" is mindig nagy örömújjongást váltottak ki a koppanó gyerekekből.

2. Hócsalád építése

Itt annyira fontos az egyenjogúság, hogy a hóember mellé hóasszonyt és gyerekeket is kell építeni.

3. Hókunyhó

Ehhez biztosan tapadó hó kell, mert óriási kupacot kell összehordani hozzá, ami egyben is marad. Három ovónővel lapátoltuk a havat és a végén a vállamig ért kb a kupac. Kicsit  ledöngöltük, aztán alagutat fúrtunk két oldalról, és a végén találkoztunk. Így a gyerekek alul átmászhattak alatta, meg rámászhattak, meg a hócsatában is fontos stratégiai pontként szolgálhatott.

4. Hómécses

Ez nagyon hangulatos a téli tájban, és nagyon egyszerű elkészíteni. A kemény hógolyókból csökkenő kör alakban egymásra kell tenni a rétegeket, hogy egy jégkunyhóhoz hasonló formát kapjunk. A lényeg, hogy a golyók között megmaradjon a rés, mert akkor kap elég levegőt. A széliránnyal ellentétesen pedig egy kis bejáratot kell hagyni. A tetejére is teszünk egy gombócot. Ez olyan 40 cm-es kis építmény, ami kerti padra, vagy a bejárat mellé is épülhet. A végén pedig egy teamécsest helyezünk el benne, aminek a fénye a réseken átszűrődik, és sötétben nagyon hangulatos táncot jár.

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben, örömökben gazdag új évet kívánok sok szeretettel:

Gyöngyi

Móka az esőben... : )

Arra gondoltam, hogy a blogomat olvasó magyar barátnők, - akik anyukák is egyben - szemezgethetnek azokból a játékötletekből, amiket itt látok, ezért ebben a bejegyzésben összegyűjtöm őket. Ha van kérdés, lehet hozzászólást írni, de annak is örülök, ha írtok magyar ötleteket, játékokat.

Első sorban szabadtéri játékokat fogok gyűjteni, és azt is két kategóriában: esőben, és nem esőben. Milyen meglepő...  : )

1. Habfürdő

Korábban már írtam róla, nem kell más hozzá, mint zuhogó eső, mosogatószer, és egy lendületes kezű anyuka, aki szétlocsolja az aszfalton a mosogatószert, és a gyerekek máris vidáman ugrándozhatnak a habok között.

2. Hol vagy kukac?

Enyhén csöpörgő időben vidáman lehet sétálgatni egy műanyag, lehetőleg átlátszó  pohárral a kezünkben, és földigilisztát keresgélni. A giliszták ilyenkor amúgy is előjönnek, és integetnek az ovisoknak, hogy "halihó itt vagyok", de az is lehet, hogy csak a kőrakás mellett épphogy kidugta a fejét, és akkor az ovis kiturkássza a sárból. A végén a giliszta a pohárban köt ki és lehet nézegetni. Azért ajánlott a pohár, mert a gyerekek szeretik kicsi ujjaikkal nyomorgatni a szerencsétlen gilisztákat, és én már olyant is láttam, amikor a két gyerek összeveszett a gilisztán, aztán mind a kettőnek maradt egy-egy fél... Csúnya eset.

3. Óriásgépek

Könnyű esőben, megfelelő ruhában el lehet ballagni egy közeli útépítéshez, ahol a munkaterület megfelelően el van kerítve drótkerítéssel. A gyerekek ilyenkor teljesen kikapcsolnak, nem is fontos az eső, akár egy órát is képesek ott állni és nézegetni a hatalmas gépeket munka közben. Ez a kislányokat és a kisfiúkat is egyaránt leköti.

4. Lecsap a lepel

Hozzávalók: kb. 4-5 m átmérőjű, színes, selyem lepel, eső, szél, és izgága gyerekek. Ezt a leplet itt készen lehet kapni, de szerintem bárki el tudja készíteni. A kör alakú lepel körcikkekre van osztva, és szeletenként más színű. A peremébe pedig be van varrva egy erős zsinór, és négy fül van hozzá varrva, hogy az égtájak felé ki lehessen feszíteni. A lényeg, hogy jól fújjon a szél, és elég rendesen essen az eső, hogy a lepel totál vizes legyen, és a  leplet tartó min. 3 felnőtt teljes erőből tartsa a selymet. Szóval az így kifeszítve, vizesen csapkodó leplet fel kell emelni olyan magasba, hogy a gyerekek aláfuthassanak, és ha már ott állnak, akkor a vizes lepel néha rájuk csapódhat, meg felszállhat, aztán megint lecsapódhat, belegabajodnak, meg ilyenek. A gyerekek sikongatva élvezik a játékot, a felnőttek, meg erőssen karra gyúrnak abban a röpke fél órában. Mi is szerencsére nagy szélviharban játszottuk, úgyhogy számunkra is izgalmas volt, hogy ejőernyőként mikor kap fel mindhármunkat a szél leplestül mindenestül. Szóval nagy élmény mindenkinek. Csak ajánlani tudom. : )

"Rossz időjárás nincs, csak rossz ruha!"

Tartja a híres norvég közmondás. És kérem, ezt komolyan is gondolják...  : )

Be is köszöntött hozzánk a kemény ősz, és a kacérkodó tél, úgyhogy mindenkinek van lehetősége a "ruhája minőségét próbálgatni". Volt már özönvízszerű eső, amiben eldugultak a csatornák, és a hatalmas vízátfolyásokban lefulladtak a kocsik motorjai. Kolléganőmé is tönkrement. De voltak akik ilyenkor is bicikliztek, a szükséges vízálló ruhában. Semmi gond, ha a nadrág szára esetleg alulról vizes lesz kicsit (a bicikli kerekének tetejéig felért a víz), Tørker sola! - Majd a nap megszárítja! - mondják.

De ennek megfelelően az ovinkban csoportonként egy-egy óriási szárítószekrény is működik, ami akkora mint egy nagy hűtőszekrény, csak meleg levegőt fúj, és fogasokra lehet a ruhákat bent akasztani. Ténylegesen az szárítja meg a cuccokat, de ha csak a ruha vége, vagy a pulcsi ujja lesz vizes, akkor azt hagyják magukon megszáradni, a fenti felkiáltás jegyében.

A múlt héten pedig már havazott is nálunk, igaz csak egy-két napig, és a városban el is olvadt, csak a hegyekben maradt meg.

A sportboltokban viszont már remek akciókkal hirdetik a vízálló és téli ruhákat, csizmákat. Norvégokra jellemző, hogy nagyon márkahűek, és elsődlegesen a norvég márkákat szeretik használni. Azt gondolom, hogy erre a területre külföldi cégeknek esélyük sincs betörni.

Norvég mintás TV program

Norvégia, mint a legtöbb Amerikai TV műsorokat figyelő ország, elkészítette a népszerű sorozatok norvég változatát.

Korábban, még Magyarországon láttam egy társkereső vetélkedő műsort, ahol vagy 10 lány versenyez 1 fiúért, vagy fordítva. Különböző feladatokat kellett megoldaniuk, de alapvetően az amerikai érdeklődés szerint: közös kosarazás, közös utazás egy egzotikus tájra, golfozás, éttermi vacsora, masszázs, wellness program, stb.

Tegnap láttam ennek a norvég változatát a tévében, és nagyon megmosolyogtatott, hogy mennyire előjöttek a különbségek. Első nagy eltérés, hogy sokkal visszafogottabb, semmi erotikus játék és központban a kirándulás, természet volt.

Két csoport volt, mindegyikben 5-5 lány versengett 1-1 fiúért. Az egyes fordulókat mutatták, és közben a résztvevőkkel készült riportokat. Ilyen feladatokat kellett megoldaniuk a lányoknak, hogy pl: tájképet festeni, hegyet mászni, sátrat verni, és ami a kedvencem: szabad tüzön süteményt sütni!!!!

Ez aztán tényleg kemény feladat volt, mert a tüzet is a lányok rajták. Nos, én még a légkeverős villanysütőben is tudok borzalmat készíteni, úgyhogy kiváncsian vártam, hogy ki hogyan ugorja meg ezt a feladatot.

Mindenki valami aluminium tálkában sütötte, és úgy, hogy aluminiumfóliába becsomagolta, és úgy került be a tűzbe. És nem parázson, hanem alacsony lángon. (kb. 4-es fokozat, 150 C) : )  Na mindegy, nem tudom, hogy csinálták, de a tüzet is közben igazgatták.

A felszolgálás is olyan túrázós volt, a lányok a kezükben vitték egy alufóliában az eredményt. A lényeg, hogy az 5 lányból 4-nek valami kis lepénykéje lett, amihez szedtek az erdőből friss feketeszedret, vagy áfonyát és az volt a süti. Az egyik csajszi viszont olyan répatortát készített, cukorkrémmel és málnaszemekkel a tetején, hogy leesett az állam. : )  Nyilván ezt a fordulót ő nyerte, és ő vihette el a nyeremény fiút egy napsütéses rétre piknikezni, ahol elfogyasztották a sütit és kis pezsgőt ittak hozzá.

Nem tudom, hogy hányan próbálkoztatok már ilyennel, de azt gondolom, hogy a magyar lányok közül is talán csak a cserkészek tudnak tüzet rakni. És max bogrács kaja, de annak is megvan a csínyja-bínyja. Szóval kérem, van hova fejlődnöm nekem is ezen a téren. Majd tudósítom, ha történt valami előrelépés.  : )

Mozogjunk emberek, mozogjunk!

Az országnak sajátos hagyománya van a családi túrázást illetően, de a mai fiatalok igazodnak sajnos a nemzetközi trendekhez, és egyre inkább internet és TV függők. Talán egy-két divatos sportot kipróbálnak, de sajnos a punnyadás jellemző rájuk.

Mivel alapvetően annak van esélye, hogy akkor mozdul ki az ember, ha kedve van hozzá, ezért az országos mozgalmaknak olyan kezdeményezései vannak, amik izgalmasak, és a csoportos sportolásra ösztönöznek.

Az egyik ilyen megoldás, hogy azt ajánlották fel, hogy azok a mukahelyek, amelyek vállalják, hogy a dolgozóik (azt hiszem) 70%-a 3 évig kerékpáron járnak dolgozni, azok ingyen kapnak tök jó bicikliket.

A másik meg a 80 nap alatt a Föld körül elnevezésű program Verne klasszikusa után, aminek a lényege egy országos gyaloglási verseny. Itt néhány fős csoportok jelentkezhetnek, akik az interneten regisztrálnak, kapnak hivatalos lépészámlálót, és az a csoport nyer, aki előbb éri el a végcélnek kitűzött lépést (napi 10.000) vagy a legtovább jut a mezőnyhöz képest.

Az egyének napi eredménye alapján az internet átlagot számol, és egy grafikonon megmutatja, hogy éppen hol járnak csoportosan és ehhez egyénileg ki hogyan járult hozzá. Szóval lehet egymást unszolni, meg közösen sétálni, kirándulni.

Férjem munkahelyén többen neveztek, és ők megszállottan kivonulnak ebédszünetbe, és akkor is gyalogolnak... Szóval az ötlet hatásos, és rengeteg résztvevővel zajlik.

Sajnos mi későn értesültünk róla, de jövőre csatlakozunk. : ))

Sajátos ingatlan piac

Pont akkor adtam el a panel lakásomat, amikor az ingatlan piac zuhanni kezdett Magyarországon. OK, nem tudom, hogy mikor volt igazán virágzó, de értesüléseim szerint eléggé stagnál most is, főleg a már régi, nem újépítésű házak, lakások esetében.

Itt Norvégiában akkor esett le az állam, amikor a szomszéd kettő, azaz kettő nap aladt adta el a sorházi lakását. Akkor kezdtem el kérdezősködni, hogy bocsi, hogy is van ez? Mint kiderült ez nem rekord, hanem az átlagos időtartam, ami egy tulajdonoscserénél zajlik....

Az hozzátartozik a dologhoz, hogy az ingatlaneladásnak elég bonyolult jogi ügymenete van, ezért mindenki tutira megy, és ingatlanközvetítőn keresztül értékesíti a házát. Azok előzetesen minden adatot bekérnek az ingatlanról, de olyan szinten, hogy mikor volt a tetőfelújítás, festés, stb, és készítenek egy színes, szagos, tök részletes katalógust az ingatlanról. Ezen kívül az interneten és az újságban is megjelenik a hirdetés. Ehhez számított egy héten belül kerül sor a lakás meghirdetett megtekintésére.

A kiválasztott napon, mondjuk 13 és 20 óra között lehet megnézni a lakást, a tulaj vagy ott van, vagy nincs, de az ingatlanos körbevezeti az érdeklődőket, és minden kérdésre válaszol, valamint a katalógust a kezébe nyomja az emberkének. Ha komoly az érdeklődés, akkor mielőtt elhagyná a házat az emberke, fel kell iratkozni az ingatlanközvetítő listájára.

Ha vége a megtekintésnek, akkor kb. 5-10 név össze szokott jönni. Másnap ez az ingatlanos felhívja az elsőt, hogy tegye meg az árajánlatát. FIGYELEM! Itt is volt irányár, de az árajánlat ennél biztosan nagyobb!!! Nem úgy, mint otthon, hogy lefelé alkuszunk, hanem felfelé! Szóval mindenkit felhív, és megmondja, hogy mi volt az addigi legnagyobb ajánlat. Ha emeli, akkor még versenyben van, ha sokalja, akkor kiszáll. Nagyon sokszor még aznap megvan a végleges ár, és másnap már mehet is a szerződéskötés...

Az biztos, hogy itt eladónak érdemes lenni, nem pedig vevőnek, mert könnyen ellicitálhatják a megálmodott lakást az ember orra elől.

Nagyon és kicsit jó dolgok....

Rena szempontrendszere után szabadon összegyűjtöttem egy-két gondolatot, hogy mi az ami ebben az ovis munkában csak Kicsit jó : (, és mi az ami Nagyon jó : ).

csak Kicsit jó dolgok:

• A 7.15-kor kezdődő műszak, ami hetente csak egy vagy két alkalom, de akkor is...
• Szakadó esőben kint "vidámkodni"
• Ha felemeled a gyereket és pont taknyosan tüsszent...
• Kakis pelusok
• Amikor a homokozóban ülő összes gyereknek (kb. 20 fő) a 4x10 cm-es lapát kell (van vagy 6 darab), és nem jó a 6x15 cm-es (összes többi)
• Amikor már kifogytam a norvég mondókáimból, énekeimből (elég hamar), és már egy csomó magyar nótát is eldünnyögtem és még mindig sír az a gyerek, hogy mikor jön már érte az anyukája....

Nagyon jó dolgok:

• Amikor úgy kezdődik a napom, hogy belépek a kapunk és három kis tökmag rohan felém a nevemet kiabálva, szinte rámröpülnek, és csak ölelgetnek és ölelgetnek...
• Ott ülök egy csokor gyerkőccel és az a munkafeladatom, hogy gyöngyöt fűzök meg puzzle kirakózunk...
• Ha szépen süt a nap, egy réten ülni egy kupacban és a 12 kölyök nyammogását hallgatni - csend, béke, nyugalom, és mindenki boldog...
• A 9 órakor kezdődő műszak - szerencsére többször is van, két vagy három alkalom. : )
• A pénteki ebédszünet, mert az kivételesen nem 30, hanem 45 perces, és minden héten valaki kényezteti a többieket: sütivel, gyümölccsel, csokival, fagyival vagy frissen szedett fekete szederrel, stb.
• A "munkát" soha nem hozom haza. ; )

Ha még eszembe jut, folytatom.

No, és milyen a házasság?.... : )

Kérdezik sokan barátok, rokonok e-mailben, vagy skypeon. Egy barátnőmnek megfogalmaztam, úgyhogy gondoltam megosztom mindenkivel.

Olyan érdekes, az ember azt gondolná, hogy nem változik semmi a házasságtól, pedig szerintem igen. Nekünk ez olyan löketet adott, hogy hát mi most egy életre egymást választottuk, akkor csináljuk jól a dolgokat, segítsük egymást, és tegyük egymást boldoggá. Jól működik a házasságunk eddig (az egy hónap alatt ), amihez kellett a korábbi együttlakás. Mostanra jobban összecsiszolódtunk, eddig is alig volt súrlódás, azóta még annyi sem.
Majd jönnek azok maguktól újra, főleg, ha megjelennek a gyerekek. (az ember legyen realista)
De nagyon más a norvégok hozzáállása a feleség kérdéshez. Nagyon tisztelik a másik felet, mint önálló személyiség, akitől elvárják!, hogy a házasság után is csinálja a hobbyját és a munkáját teljes érdeklődéssel, ne rendelje őket a család alá. A családdal kapcsolatos dolgokat pedig tényleg munkamegosztásban csinálják, nem úgy mint otthon nálunk, hogy főleg a feleség dolga. Úgyhogy furcsa is ez a nagy önállóság, meg segítség amit kapok. Eleinte mindig megköszöntem, hogy olyan sokat segít a házimunkában. Tényleg mindent megosztva csinálunk. Aztán kérte, hogy ne köszöngessem, mert olyan hülyén érzi magát, mintha ez az én dolgom lenne, pedig ezek egyértelműen közös dolgok. Ő is főz néha, mert ő is itt eszik. És ne vasaljam ki az ingeit, mert azt ő hordja, és olyan szokatlan neki, hogy én vasalom. Ok, ez csak 1-2 alkalommal fordult elő, de legalább ezek után nem fog. És ha belegondol az ember, milyen igazuk van. A feleség is 8 órában dolgozik, miért csinálja ő egyedül a házimunkát még plusz 2-3-4 órában, főleg ha gyerekek is vannak?
Remélem, ha nagyon lassan is, de a magyarországi gondolkodás is ebbe az irányba fog haladni...

Mindenhol jó, de legjobb az ovi.... : )

Szeptemberben elkezdődött az ovi, és én is munkába álltam. Tavasszal a Smørblomst - Boglárka nevű csoportban dolgoztam, 12 gyerkőcre kellett vigyázni 0 és 3 év között. Most ősszel egy új csoportban kezdtem, u.ezzel a létszámmal és korosztállyal, csak más gyerekek. A csoport neve: Hvitveis - Berki szellőrózsa. Szép, nem?

Korábban már írtam róluk, legalábbis a boglárkákról, hogy egy kislány és egy kisfiú különösen a szívemhez nőttek. Hát most hogy újra találkoztunk, valami hihetetlen volt azt a meglepett csalódottságot látni az arcukon, hogy én újra ott vagyok, de nem velük. A kisfiú két napig, a kislány egy egész álló hétig nem köszönt vissza, és szomorúan elfordította a fejét, ha találkoztunk az udvaron. Hihetetlen, hogy a gyerekek hogy tudnak büntetni. A legszebb napom az volt, amikor a kislány végre megbocsátott, és a közös kiránduláson az én kezemet akarta fogni. Hát nem édes? : )

Szerencsére nagyon aranyos gyerekek vannak ebben a csoportban is, akik jól neveltek, de nyilván ha együtt van a sok kis kölyök, akkor nagyon tudnak rosszalkodni is. Képeket sajnos nem tudok az oldalra menteni, mert ennyire védi az ovi a személyiségi jogokat is.

Az viszont nagyon érdekes, hogy miket csinálunk az oviban. Ahogy a nővéreimmel egyeztetem a dolgokat, nagyon sok eltérés van a magyar szokásokhoz képest. Itt minden nap ugye kint vagyunk 4-5 órát jó idő esetén, de ha rossz az idő, akkor is legalább 2-t. Legutóbb óriási zuhi volt, de mi jól beöltöztettük a gyerekeket és mentünk is ki az udvarra. Hogy élvezzék a gyerekek a hatlamas esőt, az ovónők mosogatószert fröcsköltek szét  az aszfalton, ami rettenetesen elkezdett habozni, és ebben valami fantasztikus móka volt a gyerekeknek rohangálni, fröcskölődni...

Minden héten egy vagy két napot megyünk kirándulni. Ilyenkor felpakoljuk a gyerekeket és egy közeli kis erdőbe vagy tisztásra megyünk. Viszünk magunkkal kempingfőzőt és hol rizottót, hol palacsintát készítettünk. Amíg az ebéd fő, addig a 4 felnőttből 2-en sétálnak a környéken a gyerekekkel, meg feketeszedret, egrest gyűjtünk és azt eszegetjük. Attól függ, hgy mi terem a környéken, de mindig találunk valamit. A kirándulásról fényképeket készítünk, és az oviba visszatérve kinyomtatjuk, és kitesszük a falra az élménybeszámolóval együtt. Mert a szülőknek mindig leírjuk az üzenőfalra, hogy mi történt a gyerekekkel aznap. Legtöbbször fotókkal illusztrálva.

Hetente egyszer sütünk a gyerekekkel zsemlét, és az ebédre azt kapják szendvicsként. Nagy sikere van a keverésnek, gyúrásnak és számomra meglepő, hogy ezek a kicsik hogy élvezik és milyen ügyesek.

Nagyon környezettudatos az ovi. Az egyik séta alkalmával például felosztottuk a 6 csoportot a környező utcákra, és a gyerekekkel elmentünk szemetet szedni. Másnapi terv az volt, hogy az összegyűjtött szemetekből valamilyen alkotást (szobrot, ragasztott képet) kell csinálni. De annyira aszottak voltak a szemetek, hogy a végén ez a program elmaradt, de érdekes lett volna. Beindult az ovi szelektív hulladékgyűjtő programja is, most arra tanítjuk a 2 éves gyerekeket, hogy miután a reggelinél megették a joghurtot, akkor a műanyag joghurtos poharat mossák ki, és a megfelelő szemetesbe dobják be. A szülőket pedig felkérte az ovi, hogy u.erre tanítsák otthon is a gyerekeket. Hát majd kíváncsi leszek hogy alakul.

A picik minden nap alszanak, és kint a szabad levegőn. Még akkor is, amikor már 10-12 fokok voltak egyik héten. Mindenkinek van egy jó meleg hálózsákja, és azzal együtt fekszik a babakocsijába. És mézédesen alszanak a kutya hidegben...